Egy hónap múlva itt a mikulás, addig is tessék rákészülni a jeles eseményre:

Az egyik warhammeres boltban voltam (ez itt nem a reklám helye), ahol a boltossal beszélgettünk a betévedt, totálisan kezdő emberkékkel, akik erősen érdeklődtek a figurák iránt. Szó szót követett, majd az eladó az alábbiakat mondta:
- Én csak 6-ig vagyok itt, de majd jön Jézus és ő elmondja...
Na itt akadtak fel a belátogató srácok szemei, mire gyorsan elmagyaráztuk, hogy neeeem, ez nem az a Jézus, hanem egy másik Jézus*... :D

Bár lehet, hogy nyerő lenne kiírni, hogy "Minden nap 6 órakor megjelenik a boltban Jézus! Dedikálás megoldható! Katolikus papoknak 1% kedvezmény!" :D

* régen rossz, ha egy poént magyarázni kell, de az érthetőség kedvéért: a srác "beceneve" volt Jézus, ugyanúgy mint nekem a tengerSAM.

A blog fennállása történetében első ízben kerül sor vendégművész bemutatkozására. Mivel Backyard kolléga tüntetőleg távolmaradt az utóbbi időben a meccsektől, így saját battle report helyett olvassátok Gábor, alias Castorp csatajelentését:

Mivel már kisiskolás rajzaimat is ügyetlenül titkolt undorral utasították el szeretett tanáraim, ezért jelen dolgozatomban eltekintek – az általam egyébként nagyra becsült – képes battle report intézményétől, csupán keresetlen szavaimmal próbálom majd bemutatni tegnapi WH40K csatám eseményeit, a Space Marine-ok és Necronok 1,500 pontból rendezett örökrangadóját. Mivel az alábbi meccs nem holmi Borsodi-liga forduló, pláne nem egy Megye III mérkőzés szintje, így az eseményt (átmenetileg) kihúzott ülőgarnitúrámon bonyolítottuk le, a csapatoknak pedig jó harmada volt kénytelen festetlenül a pályára lépni (hiába: fránya szponzoráció).

Limited edition ugyan a GW-nél, de akkor is mekkora f@asság már ez:

Megcélozzuk az óvodás korosztályt, vazze?! Temporary tattoo???! A codexekre meg az army bookora (no meg a normális, kiegyensúlyozott szabályokra) meg éveket vár a nép?!

Sírok, b+, sírok...

Gróf Úr, a f@szt*, Tartótiszt kolléga postjáról jutott eszembe (akinek ezúton is ismételten gratulálok mind a saját, mind a magam nevében), hogy van egy k.b.sz.tt jó képem, amin percekig vinnyogva tudok röhögni, úgyhogy közkézre bocsátom:

Üt, mint atom...

* Ennyire nem lehetek állat...

Mindig örülök annak, ha kommenteket kapok, mert az azt mutatja számomra, hogy valami olyasmiről írok, ami érdekli az embereket. De kapok hozzászólásokat szóban és emilben is - van, aki a kommunikációnak ezt a fajtáját favorizálja. Az utóbbi időben kaptam néhány emilt, amire itt, a nagy nyilvánosság előtt reagálnék. Remélem a levelek írói nem haragszanak meg, hogy a válaszomat itt ejtem meg; a személyiségi jogok védelmében viszont legalább a neveiket megtartom magamnak.

Lefutott az FFZ, nagy meglepetésemre meccs közben többen is odajöttek, és jelezték, hogy olvassák a blogot. Bala és Huntroll kollégák még a meccseim egy részét is figyelemmel kísérték, bár sajnos a missönök nem igazán kedveztek nekem.

Ott kezdődött a dolog, hogy anno az első FFZ-n voltam ott, most pedig a tizediket rendezték, így stílszerűnek tűnt, hogy újra feltűnök egy versenyen - főleg hogy utoljára még megboldogult fantasy-s időszakomban voltam utoljára effajta megmérettetésen.

Előre bocsátom még, hogy a pénteki leérkezés után beültem a srácok közé kibicelni, pontosabban az ötödik kiadással (sőt a 40k-val) épp csak ismerkedő versenyzők számára tartottunk gyorstalpalót, közben megfutottuk a szervezőkkel a szabályértelemzési "vitáinkat" is. A buli késő éjszakába nyúlt (gondolom elég annyit mondani, hogy több sör volt a teremben, mint figura), de a 8 órai kezdésre való tekintettel azért megpróbáltunk időben takarodót fújni. Én konkrétan másfél óra alvás után kezdtem a másnapot, úgyhogy agysejtjeim állapota nem engedte, hogy világmegváltó taktikákkal kápráztassam el a nagyérdeműt, viszont nagyon élvezeteseket sikerült játszani, ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget Inphoenitynek és a többi szervezőnek, valamint ellenfeleimnek: Vodkának, Tiberiusnak és... ööö... a névtelen hősnek, akinek dark angel serege volt (szégyen és gyalázat, de valahogy kiment a fejemből a neve, elnézést kívánok).

Gyors közlemény: ma este és a holnapi napon a korábban beharangozott FFZ-n leszek, aki nagyon akar, megtalálhat. :)

40k-ban indulok, aki akar (és nem játszik) jöhet szurkolni! Persze nem agyontápolt, hanem for fun sereggel indulok, úgyhogy nem a győzelem, hanem a fontos. :P

Bár nem szokásom, de battle reportjaim éltető kenyerének kissé régi, száraz morzsáiból szemezgetek a nagyérdemű számára.

Történt pedig vala azokban az időkben, hogy egy fölényesen megnyert nercomunda meccs után visszavágó címén belekezdtünk gyorsan egy újabb adok-kapokba, miután igen tisztelt és tanult kollégám minduntalan ismételgette, hogy ha sokat tökölünk akkor bizony otthon vacsoramegvonás lesz (hozzátenném: erősen benne jártunk már ekkortájt az éjszakában).

Gyors felállás és pozícionálás után buktam a kezdést, a gaz ellen meg statikus védelemre beállva lőni próbált. Hátradőlve vigyorogtam ("hehe, úgyis messze vagyok"), és már a bekerítő hadművelet részleteit dolgoztam ki magamban, amikor ellenfelem szólt, hogy elméletileg igazam lenne, de az egyik csókája pont az előző meccs után lépett szintet és a marksman képességet dobta ki fejlődésre, azaz a fegyver eredeti lőtávjának másfélszeresére tud lőni a faszi. Mondanom sem kell: paraszthajszállal, de pont benne volt az egyik épület tetején álló modellem a lőtávjában. Némi egyenesági felmenők emlegetését követően a kollégának valami istentelen mákkal még a találatot is sikerült megdobnia, pedig a szó szerint félszemű jack emberkéjének a fedezék miatt D6-on 8-as célszámra kellett rágyúrnia. Ezt úgy sikerült abszolválnia, hogy egy hatos után még egy 5+-t is sikerült valahogy összecsalni, ami pont elég volt arra, hogy szépen telibe kapja bátor gangeremet.
A kockák csalfa istene rövid időre mellémszegődött, mert sebeznie már nem sikerült, de a necroumnda szabályai szerint az eltalált ember ilyenkor villámgyorsan botcsinálta zoológussá válik és a föld apró repedéseiben élő flórát és faunát kezdi el iszonytató sebességgel tanulmányozni, midőn kecsesen földre veti magát életvédelmi céllal ("b*zmeg itt lőnek rám!"). Igen ám, de egy opsönel szabály kimondja, hogy ha 1"-nél közelebb van az eltalált modell valamely kiemelkedő tereptárgy széléhez, akkor I (kezdemény) tesztet kell dobni, különben leszédül a csávó. Persze mondanom sem kell, hogy sikerült egy "aztadurva, hát nem mellévetődtem?!" felkiáltással kivitelezett tigrisbukfencet abszolválni, így sértetlen, ám igenhülye bandatagom a mélybe vetette magát. A terepasztal legmagasabb épületről.
Mivel ez nem egy kimondott életbiztosítás (12" magasság fölött automatikusan megy a csávó a levesbe), így előre láttam, hogy egy ember mínusszal fogom folytatni a játékot, csakhogy sasszemű ellenfelem felhívta egy igen kényes szituációra a figyelmemet: a bázisugrást gyakorló igenbátor emberem alatt mérnöki precizitással elhelyezett másik figurámra, ami történetesen a bandám vezére volt.
Na most gyors fejszámolással eldönthető, hogy mennyire káros az egészségre, ha az ember fejére huppan b*szottmagasról egy másik csóka, de sajnos a szabályok is egyértelműen fogalmaznak e téren: a szeretetcsomaggal meglepett kolléga pontosan ugyanakkora sebzést kap, mint az aláhulló komája (azaz azonnal Out-of-Action lesz).
Itt kezdett ökölbeszorulni az arcom, de még nem volt vége fortuna istenasszony bővérűen bőkezűen osztogatott negatív hullámainak. Bolhás kutyaként morogva nekiálltam leszedni az érintett figurákat, amikor kedves ellenfelem emlékeztetett, hogy jelen scenarióban a játék célja az ellenfél leaderének likvidálása, így a sikerrel abszolvált dominó-efektusnak köszönhetően itt bezony egy harsányan villogó game over helyzete állt elő.
A pályafutásom legrövidebb meccseként elhíresült szösszenettel ellentétben itt valahogy nem volt kedvem röhögni, mindenesetre emlékezetes maradt ez a meccs is.

A Csillagok Népe. Mérhetetlenül ősi faj, hatalmas tudással. Tízezer éve még az ismert Galaxis urai voltak, de jött a Bukás, és erejük, számuk töredésékre csökkent. Erejük lett végzetük is: a pszi-energiák mesterei lassan letértek a jó útról, a hipertér érzékenyen reagált az egyre sűrűsödő negatív energiáikra, és hedonista életvitelük is egyre közelebb sodorta őket a sötétséghez, míg végül Slaneesh, az egyik káoszisten született meg züllöttségük gyümölcseként. Maroknyi túlélő elda maradt csak, akik mestervilágaikon szétszóródtak a galaxisban és azóta is karcolnak a káosz ellen, és saját fennmaradásukért.

Az eldák leginkább egy letisztult, ám arányaiban és esztétikájában is tökéletes szoborra hasonlítanak. Gondolkodásukban is felülemelkednek az emberi dolgokon: a felsőbb jót, népük és vezetőik érdekeit előbbre helyezik saját boldogulásuknál. Ha kell, kíméletlenül és kitartóan harcolnak az utolsó emberig, hogy megvédjék az idegenektől területeiket. A cselvetés és az agyafúrt taktika mesterei, pszi tudásuknak nem akad párja az univerzumban.