Szeretném elmesélni a legrövidebb meccsemet, ami ugyan nem pályázik Guinness-rekordra, de a Darwin-díjra még esélyes lehet.

Történt pedig azokban a napokban, hogy a Warhammer Fantasy korszakomat éltem éppen, és patkány (skaven) hordák élén készültem újabb csatába. Azt tudni kell a mocsok rágcsálófajzatokról, hogy nagyon durva villámvarázslatokkal és komoly lövésekkel operálnak, de közelharcban sem utolsók - főleg a "sok lúd disznót győz" effekt miatt.

Felálltam a seregemmel a felrakási zóna ellenfélhez közel eső vonalára, úgy, hogy minden egység első sora, minden karakter és figura pont egy vonalban volt. Első kör, én kezdek, már csorog a nyálam, hogy szerteszíjjel fogom lőni az ellent. Bevezetőnek egy látványos tözérségi csapást gondoltam bevetni, és sereg jobb szélén álldogáló Warp Lignthning Cannon nevezetű rettenet alkalmazását forszíroztam. Ámde eme nem túl megbízható fegyver most a kockadobások hatására megkergült, és véletlenszerű irányba lőtt maximális erővel. A kidobott irány pedig úgy alakult (egy gyönyörű 90 fokos bal fordulóval), hogy tökéletes pontossággal végiglőtte a seregem komplett első sorát. Na most ennek az lett a következménye, hogy az összes karakteremet, az összes ún. skirmisher egységemet és a formációban álldogáló csapataim első sorát egyszerűen annihiláltam (kb. annyi esélyük volt túlélni, mint kártyavárnak a közvetlen közelben becsapódó termonukleáris bombát). A veszteségek hatására aztán mindenki vette a nyúlcipőt, és a bátorságukról nem túl híres patkányaim maradéka szépen le is rohant azon mód az asztalról.
Kész, ennyi, finito.

Mindez kemény másfél perc csata volt, de fél órát fetrengtünk utána a klubban a röhögéstől. Szerintem megérte, emlékezetes meccs volt. :)

Lassanként elkezdtem megtervezni, hogy milyen is legyen a kezdő (500p) Khadorian seregem. Persze alapvetően az a vicces, hogy egy (na jó, kettő) meccs megtekintése után nagy stratégiákat nem lehet kigondolni - főleg úgy, hogy a látott két sereg egyik sem volt az általam választott frakció. Sebaj, ilyenkor jön a "feelingre választok" című fejezet, ami néha bejön, gyarkabban viszont a játéktapasztalat tükrében igen gyorsan módosulni szokott.

Egyenlőre az alábbi felállást gondoltam ki:

Kezdetnek természetesen egy battlegroup szegődik majd mellém, ami tartalmazza Kommander Scorcha kisasszonyt (aka Jégkirálynő) és két 'jack-et (Juggernaut és Destroyer). Mondhatnám azt, hogy ez kényszerválasztás, mert 'caster tekintetében is tudnék jobb választást, és a konzervdobozok közül is csak a destroyer szerepelt az eredeti terveimben, de kezdetnek végül is nem rossz így sem a doboz.

Tegnap Geistwald kolléga szíves meghívásának eleget téve megnézhettem egy warmachine/hordes meccset (sőt kettőt). Általában az első alkalommal a játék hangulatára szoktam alapvetően figyelni, a szabályok értelmezése másodlagos ilyenkor. Ami kapásból megfogott az az, hogy rengeteg kombót lehet csinálni ugyanarra a seregre, így sokkal élvezetesebb és változatosabb, mint mondjuk a 40k. Ráadásul mindezt kevesebb figurával (nyilván olcsóbbér') lehet tenni. A játékmenet persze nem olyan gördülékeny, hiszen alaposan át kell gondolni minden lépést, minden kombót, nem csak mozgatom-és-lövök jellegű, mint ahogy azt a 40.000-ben megszoktuk. Az külön érdekesség, hogy a warhammerben megszokott kör-részek (mindenki mozog, mindenki lő, mindenki varázsol, mindenki közelharcol) helyett itt az általunk kiválasztott sorrendben kerülnek aktiválásra az egységek/figurák, és azzal az eggyel kell mindent megcsinálni, utána jönnek a többiek. Ez persze újfajta gondolkodásmódot jelent a warhammerhez szokott gammereknek, de megvannak ennek is előnyei.

A figurák a vártnál sokkal szebbek voltak, a gyári kidolgozás sem hagy kívánnivalókat maga után (nem úgy mint a GW-s sorjás vackok). Az ár is meggyőző. Öt jó pont a PP-seknek.

Egyetlen dolog miatt kezdtem elgondolkodni azon, hogy tényleg bele akarok-e vágni a WM-be (egyébként igen), ez pedig a szabályrendszer. Önmagában nem lenne bonyolult, de a szabályrendszer javításait letöltve azzal a megdöbbentő ténnyel kellett szembesülnöm, hogy az erraták és faq-k majdnem ugyanannyi oldalt tesznek ki, mint az eredeti szabályok. Na most a kettőből kisakkozni, hogy akkor melyik is a jelen állás szerint érvényes és hatályos... De nézzük a jó oldalát: legalább nagyobb figyelmet fordítanak a szabályok karbantartására, mint a GW.

Összességében nagyon szimpatikus a játék, már kezdem is keresgélni a leendő Khador seregem magját alkotó figurákat.

Elvileg ma tette volna ki a kiadó, a Black Industries a webshopjába a Warhammer 40.000 RPG-t, a Dark Heresy-t, de olyan érdeklődés volt rá, hogy az előrendelések után egy darab sem maradt nekik raktáron.

Elvileg február 4-én lesz a hivatalos megjelenés, addig reméljük hogy az utórendelést is megejti a cég, és a nyomdából jön még pár raklapnyi alapkönyv a rajongóknak.

Update: A Black Industries bejelentette, hogy a továbbiakban már nem fog szerepjátékok kiadásával foglalkozni, ami érthetetlennek tűnhet a Dark Heresy nagy sikerét tekintve. Azonban szakmai berkekben az a szóbeszéd terjed, hogy állítólag egy másik cég fogja felvásárolni a Warhammer RPG-k kiadásának jogait...

Új cikksorozatot indítok, amelyhez nem titkoltan Geistwald kolléga blogjáról jött az ihlet. Persze a színvonal és a részletesség finoman szólva NB II. szintű, de a lényeg talán így is átjön.

A Káosz

A legnagyobb szopás a káosz játékosoknak a friss és ropogós kódex, ami oly módon herélte ki a táposmákos sereg hírében álló CSM (Chaos Space Marine) frakciót, ahogy egy bullmasztiff érezheti magát ivartalanítás után.

A Games Day-ről lesz egy összeálíltás a MédiaMixben jövő kedd hajnalban, szerintem érdemes lesz megnézni.

M1, 2008.01.22. 00:50, MédiMix

I. rész

II. rész

III. rész

Érdekes dolgokra jöttem rá. A mostanában cél nélkül hánykolódó Doom társasjáték kreatív és hasznos felhasználásán gondolkodtam, és azonnal jött az ötlet, hogy fel lehetne használni a figurákat a káosz sereghez. Igaz, pont a démonok helyettesítésére, de mindegy. Méretre és még talpra is majdnem pontosan akkorák, amekkoráknak lenniük kell a 40k-ban.

Lássuk akkor:

Gondolkodtam már régebben, hogy beszerzek egy figurát, mert nagyon megtetszett, de egyik seregembe sem tudtam volna beilleszteni, porfogónak meg nem láttam értelmét megvenni.

A mostani seregkoncepciómba se nagyon illik az a modell, de az átlagos káosz seregben "must have" pozíciót tölt be, így végre van okom és indokom, hogy beszerezzem.

Hogy melyik ez a figura? A végére ígérem kiderül. Addig is nézzük meg a káosz sereg egyik HQ választását: a démonherceget (amit én csak daemon princess-ként szoktam emlegetni, mert félénken rejtegetni kell az ellenfél elől, hogy ne lőjék ronggyá az első körben).

A daemon prince alapvetően kellemes HQ választás, hiszen a fullos kivitelt tekintve árban nem drágább, mint egy terminátorpáncélos varázsló, viszont közelharcban sokkal halálosabb, és varázsolni ugyanúgy tud.

Battle report következik.

Szokásos heti összecsapás Backyard kolléga Daemonhunter seregével, most már 2500 pöttyből, mert akkor ő is tud hozni pár finomságot. Én most amolyan próba jelleggel vegyesfelvágottat hoztam, mindenféle eddig nem használt egységet behoztam és a különböző mark-okat is előszeretettel használtam fel.

Scenario.
Mivel második csatám a káosz fattyakkal, ezért már dobtunk scenarióra is, persze sikerült kidobni a "Bunker Assault"-ot. Kockadobás után én dönthettem, hogy támadó vagy védő akarok lenni. Mivel mindösszesen egy mobilis egységem volt, és fast egységeket nem hoztam, és mivel tudtam, hogy óriási előnyom lesz belőle, ezért inkább védő lettem. Három bunkert raktam fel a deploy zone-ba, egyet jobbra, egyet balra, egyet középre.

Terep.

A csodás rajzhoz jöjjön némi jelmagyarázat: B: bunkerek, É: épületek (a két legnagyobb háromszög alakú többszintes volt), R: roncsokkal telerakott terep, D: domb (nehéz terep), H: homokzsákok, egyéb fedezékek, mellvédek.

Van néhány játék, amit már régóta szívesen kipróbáltam volna, de az ismeretségi körönben nincs senki, aki...
- bemutatná a játékot
- ismerné a játékot
- akarna játszani vele.

Ezért az alábbi játékok eddig kimaradtak az életemből:

- Warhachine (Privateer Press)
Szépek a figurák, a steam-punk hangulat is bejövős nálam, és a szabályokat olvasgatva sem riad el az ember tőle, egyszóval szimpatikusnak tűnik.

- Lord of the Ring (Games Workshop)
Tolkien világa valahogy megfigja az embert, és ha van valami köze a wargame-khez, akkor egyenesen következik az, hogy érdekli a LoTR terepsztali változata. A szabályok sem túl elborultak, úgyhogy nem lenne rossz móka kipróbálni. Főleg a törpéket... ;)

- AT-43 (Rackham)
Kicsit sci-fi, de nem olyan dark, mint a 40k, éppen ezért tetszetős. A világ kicsit nekem valamiért a számítógépes játékokat juttatja eszembe (elsősorban a Tiberian Sun-t), a játékszabályok is könnyen elsajátíthatóak, szóval érdekelne a dolog.

Mint minden terepasztali wargame-nél, itt is az lenne a leglényegesebb, hogy legalább egy ember legyen, aki hajlandó lenne ellenfélként játszani, és esetleg van annyi szabad tőkéje, hogy egy minimálseereget kiállítson. Ha ez nincs, értelmetlen belekezdeni a játékba, mert egyedül ugye nem nagyon lehet... 

De hogyan találjunk partnert?