Folytatjuk a Warhammer 40.000 seregeket bemutató sorozatot, ezúttal az Űrgárdisták (Space Marines) kerülnek terítékre.

FIGYELEM! Ez a leírás még a régi, 4. kiadású kódex szabályaira épül, tehát már nem aktuális!

Az űrgárdisták a legnépszerűbbek a játékosok között. Ez nem véletlen, ugyanis a az átlagnál ügyesebb erősebb, szívósabb, és nem utolsósorban az egyik legjobban páncélozott faj. Igaz, ezért cserébe drágább is, de bőven megérik az árukat. Ezen túl még változatosak is, mert több különböző Rendház (Chapter) is játszható (Ultramaries, Blood Angels, Dark Angels, Space Wolves, stb.), sőt sajátot is lehet alkotni. Ezek a rendházak alapvetően az űrgárdista kódexre épülnek, bizonyos szabálymódosításokkal. A legnagyobb rendházak külön kódexet kaptak, de az alapok mindenhol közösek, csak az "extrákban" vannak kisebb-nagyobb különbségek. Ezekről nem akarok külön írni, maradok az "alap" space marine sereg ismertetésénél.

Gary Gygax (1938-2008)

A wargame-hez is van Gygax papának köze, ugyanis 1971-ben Jeff Perren-nel közösen kiadták a Chainmail-t ami az első fantasy jellegű wargame volt.

Egy érdekes konverzió, amely megoldást ad arra a kérdésre, hogy hogyan vihetünk egy komplett, ám jól védhető kápolnát a csatatérre a kedvenc káplánunkkal:

Az a nagy büdös helyzet, hogy már volt két 40k-s csata is, de annyira nagy arányú győzelmet arattam, hogy nagyképűség lett volna mindezt le is írni. Mindenesetre a "sok lúd disznót győz" effektus miatt a Daemonhunter sereg iszonyatosan szivatható, hiszen egyszerűen annyit kell tennem, hogy minimum kétszer annyi figurát hozok be, és gyakorlatilag már félig az enyém is a győzelem.

Ma is egy kifejezetten  a védőnek kedvező scenario volt, ráadásul előre lebeszéltük a forgatókönyvet, szóval nem emelhetett senki kifogást. Gyakorlatilag az volt a lényeg, hogy a védő felpakolja az asztal közepére az "ojjektíva" köré a Troop és HQ egységeit, a többi jön tartalékból, a támadó meg az első kör elején bukkan fel az asztal szélén. A lényeg az, hogy a támadónak oda kell vinni az ojjektívához egy "non-vehicle" modellt (le kell rohannia), és egy körig ott kell malmoznia, utána jön a nagy BUMM és a győztesnek járó örömtánc. Na most az ojjektíva egy kandeláber volt, amit kineveztük "roppant fontos DNS mintákat tartalmazó izébigyó"-nak a rend kedvéért, és ezt egy zegzugos, kellőképpen terjedelmes rom-épület közepébe helyeztük. Védői szempontból ennél ideálisabb  terep nem nagyon létezik, hiszen a védők fedezékben állhatnak, és az ellenségnek a folyosók kazamatáin kell keresztülküzdeniük magukat a célig.

Backyard kolléga lett a védő, én a támadó. Mivel nem voltak infiltráló egységeim, és járművekkel dübörögtem be a pályára az első körben ezért azt az előnyt is megkapta, hogy már az első pillanattól kezdve tudomása volt a támadásról. Ott szállt el a reménye, hogy gyakorlatilag csak Troop és HQ egységeket hoztam, így a "tömeghadseregem" ellen nem sokat tudott tenni, bár így is szépen irtott - csak hát mi voltunk a többen, ő meg lassan elfogyott. Ennyi. Pont. Ezért is érzem úgy, hogy a DH sereg kicsit életképtelen, hiszen szinte csak démonok ellen igazán ütősek, viszont irgalmatlan drágák, így hamar lemossák őket a pályáról, hiszen hamar elfogynak.

Azt azért megnéztem volna "élőben", ahogy a Greater Daemon benyúl az A.L.I.C.E. backpack-jába, előhúz egy demolition charge-ot, és felapplikálja az ojjektívára. De a szabály az szabály, mivel nem jármű, ezért megteheti, csak kérdés az, hogy mennyire "életszerű" a dolog...