Gondolom, nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy sok, kezdő, vagy a játékkal éppen csak ismerkedő ember olvassa ezt a blogot. Éppen ezért, ahogy a legutóbbi SM cikkben ígértem, kicsit elkanyarodom a hobbi vonal felé.
A téma nem más, mint a társasjáték illemtan, vagyis hogy mit tegyél, illetve mit ne tegyél 40k játék közben. Monte Carlo elit kaszinóitól a legutolsó késdobálóig mindenhol van egy olyan írott, vagy iratlan viselkedési gyűjtemény, amit ha nem tartasz be, retorziókra számolhatsz.
Előbbi helyeken a zongorapakoló-pankrátor-kidobó emberszabású udvariasan közli veled, hogy "Sajnos ilyen felszerelésben nem engedhetjük be, uram.", míg utóbbinál a "Közöd? Köcsög!" felkiáltás az utolsó jel, ami figyelmeztet egy feléd repülő jobbegyenesre.
Persze, a terepasztal mellett ennél jóval lazábban mennek a dolgok, de itt is készülj fel arra, hogy ha nem megfelelően állsz a dolgokhoz, előbb-utóbb mindenkinek hirtelen más elfoglaltsága lesz, amikor ellenfelet keresel. Bármilyen lerágott csont, a GW aranyszabályt mindig maximálisan tartsd észben; mindegy, hogy egy rossz témazárót követően, egy családi veszekedés után, vagy hulla másnaposan ugrasz le játszani: a játéknak az a célja, hogy szórakoztasson, és MINDKÉT játékos jól érezze magát.
A posthoz nem csak saját élményeket írok le. A neten sok külföldi forrást is fellelhetsz a témában, valamint az azóta jobblétre szederült Happy Bolter Friends fanzine is hozott le egy ezzel foglalkozó cikket.
Kérdezz, kérdezz, kérdezz – és beszélj.
Tetszik, vagy nem, a 40k, WHFB, a H/WM, és az összes többi társasjáték bizony nem a néma leventéknek lett kitalálva. Alapvető, hogy folyamatosan kommunikálj az ellenfeleddel, a játék elejétől a végéig.
„A csókánál flamer van, de valójában meltát visz, nem baj?”
„Ez legyen nehézterep, de akkor hányas fedezéket adjon, 5+,vagy 4+? Járművel rá tudok menni?”
„Van ez a Lictor nevű szörny a seregedben, ez mit tud?”
"- Mozgatom a Scarab Swarm-okat az erdősávból kifelé, 11”-et, mert Jetbike-ok, de a speciális szabályuk miatt veszélyes terep-tesztet nem kell dobniuk. Rendben, be is értek rohamtávba. Akkor most rohamozok a Daemonette-jeidre, az 5 talpra annyi, mint 5*3 ütés, + 5*1 rohamból.
- Állj, nem kapod meg a rohambónuszt, mivel a démonoknál van védelmi gránát.
- Ok, akkor csak 15 támadás. Te ütsz először, 6-os kezdeménnyel.
És így tovább. Mindig mondd, hogy melyik egységgel éppen mit szándékozol tenni, még akkor is, ha egyértelmű. Nincs idegőrlőbb az olyan párbeszédeknél, mint a „Ja, ez már a sebzés volt? Azt hittem, még csak a találat!” vagy „De még dobnod kell 2 fedezékmentőt! - Azt is már dobtam a többivel együtt!”
De nem ritka az, hogy valaki napokat áldozott egyetlen figura festésére, és éppen még nincs lelakkozva. Vagy SAM ólomsúlyú postjából kiindulva: lehet, hogy ott, ahol meg akarod fogni a figurát, folyton elengedi a ragasztás, így a tulaj tud figyelmeztetni.
A szabályokat a győzteseknek írták
Ennél jobban nem lehet összefoglalni, amit ezerszer elmondanak: ha győzni akarsz (és egyáltalán játszani), ismerd a szabályokat, és a saját sereged dolgait. Persze, elhiszem, hogy nem egyszerű a száz oldalnyi alapszabály mellé még tucatnyi dolgot benyalni a saját seregedről is.
De a KRESZ vizsgára sem engednek be, ha nem tudod, melyik a jobb és a bal kezed. Itt is van egy alap szint, amit ismerned kell ahhoz, hogy ne akadjon meg a játék, ne okozz magadnak, és az ellenfelednek fejfájást.
Nem várja el senki, hogy elsőre fejből vágjad egy Ork boy statisztikáit. Viszont ha tucatnyi játék után is keresgetned kell az alapkatonád alapfegyverének az értékeit, az elég nagy szegénységi bizonyítvány, agyonvágja a játék ritmusát, mellesleg az ellenfelednek is idegesítő.
Van itt is egy fokozatosság, amit célszerű végigjárni, aztán ha beletanulsz, már sokkal gördülékenyebb lesz az egész:
- ismerd meg, és tanuld a játék alapvető mozgatórugóit (fázisok, körök, ezek sorrendjei)
- játssz le pár sima csatát ezeknek a gyakorlására, minimális pontból (akár 3-4 figurával), minden speciális szabály nélkül
- ismerd meg a játék speciális szabályait (épületek, USR-ek, stb)
- ezzel párhuzamosan ismerd meg a sereged szabályait
- játssz ezekkel a kiegészített szabályokkal
- ismerd meg az ellenfél szabályait
Ne menj dugni a farkad nélkül...
...apósom örökérvényű mondását lefordítva: egy játékra felkészülten illik odaállítani. A kockák, a sablonok, a mérőszalag, a sereglista, a szabálykönyv, és a fajod codexe mind ugyanolyan fontos része a játéknak, mint a sereged. Mondom ezt úgy, hogy gyakran elfelejtem én is - de kicsit önnevelő szándékú is ez a post :)
A fogadatlan prókátor díja
Bár TÁRSASjátékról van szó, ha nem játszasz, akkor az utolsó kockadobásig csak nézőként van helyed az asztal mellett. Ha kibickedni támad kedved, ne csodálkozz, ha finomabb-durvább módon elhajtanak az asztaltól a halál véreres ... őőő... mérőrúdjára.
Ha játékosként úgy érzed, hogy kell egy "külsős" segítsége a csata közben, akkor előre beszéld le az ellenfeleddel. Alapszabályként fogadd el, hogy kívülállóként taktikai tanácsot sem közvetve, sem közvetlenül ne adj az éppen játszó feleknek.
Saját esetem volt, amiből ezt megtanultam. Ork és Necron játékos meccsen az ó'kok foglalták az objektívát, és közelharcoltak két necron osztaggal, mögöttük a Nightbringer nem tudott átmenni. A Necron játékos ecsetelte nekem a dolgot, mire visszakérdeztem, hogy miért nem fújta ki a főnökkel az orkokat közelharcból? Kiderült, hogy neki ez eszébe se jutott, és ezzel elég komoly hátrányba került volna az ork játékos. A srác szerencsére normálisan állt a dologhoz, így rávettem, hogy mivel erről a képességről nem tudott, ezért nem is használnta volna, így mindent hagyjon az eredeti kerékvágásban. Akkor még alig pár hónapja játszottam, mai fejjel biztosan elhajtottam volna az "anno-Petrow-ot" az asztaltól :)
Az egyetlen kivétel, amikor - szerintem - beleszólhatsz a játékba, ha durva, és szándékos, szemmel láthatóan csalás történt - ezt azonban eddig szinte egyszer sem láttam meccsek közben.
A kockás zászló után nincs vigaszfutam
Ha vélt, vagy valós sérelem ér játék közben, ha szerinted nem úgy kell értelmezni a szabályt, ahogy az ellenfeled tette, vagy valamit elnézett, akkor azt ott, helyben, a játék alatt beszéljétek meg. Az utólagos anyázás, a szájkarate elég szánalmas. Vedd hozzá azt is, hogy nem feltétlenül akarnak áthúzni a palánkon: a szabálytévesztések 90%-a egyszerű feledékenység, 8 %-a félreértelmezés, és csak 2%-a szándékos csalás. Ha pedig benézted a dolgot, találj megoldást, és lépj tovább; kérd ki tapasztaltabb játékosok véleményét, less rá a hazai fórumokra, esetleg nyálazd át a külföldi FAQ-kat. Ha ezután sincs egyértelmű megoldás, marad a 4+ esete: a két legvalószínűbb eseményből 1-3 esetén az „A”, 4-6 esetén a „B” történik.
A GW a szabálykönyv végén írja, hogy a sereglistákat a meccs VÉGÉN kell megmutatni, ha az ellenfél kéri. Ez ordas nagy baromság szerintem. 2-3 óra megfeszített gondolkodás után az isten sem fog arra emlékezni, hogy az ellenfél hogyan is játszotta meg a különböző kombinációit. Lehet, hogy tévedésből pont egy olyan osztagnál használt meltabombát, akinél csak krak-gránát volt. Ez lehet szándékos, de még inkább véletlen keveredés, épp ezért egyszerű az elején letisztázni az ilyen dolgokat, így te is vissza tudsz kérdezni.
Kompromisszumok és nyuszika sapkája
A szarrágást senki sem szereti. Te sem, az ellenfeled sem. Rengeteg helyzet van, amikor egy kis extra rugalmasság elengedhetetlen a játékhoz. Csak egy példa: egy domboldalban álló egysége rohamozni akarsz a káosz raptor figuráiddal (legendásan törékeny minik). A talpak éppen odaférnének, de a modellek annyira imbolyognak, hogy ha odateszed őket, tuti elborulnak, és eltörnek. Az egyértelmű megoldás, hogy egy figurát – vagy csak egy talpat – odateszel, és az jelzi, hogy hol az osztag.
Sokszor fogsz kompromisszumot kötni a játékaid során, a lényeg, hogy ezeket mindig konzekvensen alkalmazd. Újradobjátok a féloldalt álló kockákat? Ok, de akkor mindig, minden esetben dobjátok újra. Nem tudtál a 18"-re vivő fegyvereddel rálőni az osztagára? Rendben, de akkor a következő körben ő sem érhet el téged rohammal, hiába fleetelt 6"-et.
És a végjáték: az ellenfelednek minden meccs végén illik gratulálni, akár nyertél, akár veszítettél. Ha veszítettél, próbálj meg higgadtan viselkedni, ha nyertél, dettó. A meccsek után még van pár perc, amíg elpakoljátok a seregeket, elrendezitek az asztalt, ilyenkor hűlnek egy kicsit az indulatok, és meg lehet beszélni az esetleges botlásokat, nyerő helyzeteket, vagy vicces szituációkat.
Ahogy említettem, ez egy szubjektív lista, biztosan hagytam még ki tucatnyi dolgot, amit fontosnak gondoltok, úgyhogy tessék csak kommentelni! :)
Utolsó kommentek