Petrow kolléga értő SM ismertetője újabb csatajelentés megírására sarkallt, gyakorlatban is illusztrálva a Császár hű szolgáiról mondottakat. Tehát. Az egyik sarokban a szokásos kék-fehér, önkényuralmi jelképekkel és egyéb fasiszta vonásokkal operáló Űrlovagok, a másikban pedig az én kopott kis Bádogembereim álltak fel. A parti 1850 pöttyből zajlott, és a változatosság kedvéért hagyományos felállást és 3 megszerzendő mikuláscsomagot dobtunk ki.
Ellenfelem komoly leigazolásokat ütött nyélbe a közelmúltban, ezeknek köszönhetően Pedro Kantor mellé három 10 fős Sternguard osztag, két 10 fős Tactical, egy Land Raider és egy tonna Drop Pod került. Khetron kolléga végül a „pofádba érkezem, kiszállok, lelőlek, felgyújtalak, aztán ismét lelőlek, végül imát mondok érted” szerethető taktikát választotta, ezzel is jelezve: az emberiség nyersanyag-éhsége nem ismer határokat, SM-ék eleven fémre vágynak. Részemről négy troop, 5 Destroyer, két Monolith és egy osztag Immortal csoszogott a harcmezőre, egy orbos Lord vezetésével, hogy aztán az első körben ne csináljanak semmit, nem lévén ellenfél a pályán. Jobban mondva gurult ott egy Land Raider, de arra az ocsmányságra nem szeretnék több szót pazarolni, legyen elég annyi, hogy tucatnyi lecsúszó illetve átütő találat sem tudta kivégezni, folyton csak shakened-et meg stunned-et kapott, melyeket az extra páncélzat miatt levett mellell. Cserébe viszont nem sok vizet zavart.
Szóval: ráültem a célpontokra, és vártam. Jöttek is az SM-ek, de khetronnak nem volt szerencséje, a rendház java hátramaradt valami csillagközi kupiban, vagy rossz hajóra szálltak, mert a Drop Podba zárt osztagok bizony nagyon szakaszosan érkeztek meg. Lényeg a lényeg: folyamatosan hullott szegény terminátoraim fejére az áldás, és hiába dobtam a meccs egészén át kiemelkedően jól, a birodalmiakkal végül nem bírtam el. Persze véreztek az SM-ek, ellenfelem a haját tépte, mikor sorban dőltek ki az egységei, én pedig a hétből hét mentőt, négy WBB dobásból pedig négyet dobtam meg… de a mariskák végül túl sokan lettek, és túl szívósnak bizonyultak ahhoz, hogy a sima rapid levigye őket, így beértek cc-be, és onnan már nem volt megállás! Talán említettem már korábban, de az összecsapás végére határozott meggyőződéssé formálódott bennem, hogy a sweeping advance kiötlőjét felkeresem kényelmes londoni otthonában, és panaszaim hosszas sorolása után állcsúcson vágom egy fél téglával, tekintve, hogy legutóbbi meccsem is ezen a hülyeségen úszott el. Talán le se kéne írnom, de azért elmondom részletesen. Vasembereim derekasan állták a golyózáport, de a power fistek, és 20-30 attackok már kissé megfeküdték a gyomrukat, persze bukták a moráltesztet és sebességpróbát is. C’est la vie, mondja a francia, de én nem tudtam ennyire problémátlanul kezelni a dolgot, mikor totálisan győztes állásból két rohamnak köszönhetően elvesztettem a játékot. Bravúrnak nem nevezném, de Pedro Kantor négy másik nyalka legény társaságában egy osztag Immortalt és egy csapat Warriort evett meg, köszönhetően a zseniális sweeping szabálynak, egy Sternguard squad pedig egy másik troopot dobált halomba. A vége: a háromból két zsákmány khetroné, és vészesen közel kerültem a phase outhoz. Igaz, hogy a Monolth-jaimat túl korán sikerült behoznom tartalékból, és túl messzire érkeztek ahhoz, hogy a végjátékba hatékonyan beavatkozhassanak, de egyébként csak kisebb hibákkal játszottam, és átlagon felüli dobásokkal. A meccs mégis elúszott. Ez a csata tehát végképp megmutatta, hogy 1850+-os ütközetekben bizony már nincsen esélyem, akár egy hanyagul összerakott SM sereg is megkajál; az Űrlovagok jobban lőnek, jobban közelharcolnak és olcsóbbak is, mint az én fémhulladékaim. Az előnyöm csupán annyi, hogy az én modelljeim felállnak, de azt meg is kell dobni ám, mellesleg pedig pw-k és sweeping advance ellen az sem véd.
Tapasztalatok (némiképp az ismertetőhöz kapcsolva): A they shall no know fear iszonyat táp képesség, sokkal hatékonyabb a fearlessnél, és stubbornnal támogatva (Kantor miatt) már felháborítóvá erősíti az SM-ek egyébként is legendás morálját. Azt már írtam, hogy a mariskák hihetetlenül rugalmasak, sokoldalúak és nem különösebben drágák, de az már végképp pofátlanság, hogy lövés után is tudnak rohamozni (általában bolt pistol is van náluk). Így aztán sosem lehet tudni, hogy csak simán lerapidol, vagy inkább beüt az SM, és ez egy Necron játékos számára a halált jelenti. A Drop Podok és Rhinók miatt nem lehetek statikus, „ami jön azt lövöm” stratéga, közelharcban viszont lever, mint verebet a jégeső. És ezzel minden más játékosnak is szembesülnie kell. A Tacticalok és a Land Raider minden ellen jók, a Sternguardok pedig ultra brutálisak. Vagy ezer kilométerre lőnek, vagy ignorálják a covert (bye-bye turbo boostban bízó és bújtatatott egységek!), vagy 2+ sebeznek gépeken kívül mindent! Elképesztő! Ráadásul kettőt ütnek, a szokásos 4-es WS-el, S-el és I-vel! És persze lehet nekik pf-jük, megy cuki assault fegyvereik is, pofátlan áron. Arról nem is beszélve, hogy Pedro pontszerzővé teszi őket, úgyhogy nem lehet a „kilövöm a pelyvát, a többi ellen pedig imádkozom” taktikát alkalmazni ellenük. Nem sajnáltatni akarom magam, de azt leszögezem: a Necronnak hasonló egységei és taktikája miatt nagyon nehéz az új SM ellen, az új kódexig gyakorlatilag semmi esélye, és ez elmondható a WH, DH és SW seregekre is (ha játszik még ezekkel valaki). Továbbá a Sternguardok jó eséllyel megfekszik majd a ’nida játékosok gyomrát is (képzeljük el: 10-15 seb rapidból egy Carnifexnek, amit még egy fullos Terminátor osztag is nehezen szed szét!), és már a CSM playerek is zúgolódnak, látva, hogy tök egyforma osztagok egyszerűen olcsóbbak az SM-eknél.
Kijelenthetjük tehát, hogy a Space Marine-ok nem csak népszerűek, de ütőképesek is, de ehhez a részéhez már Petrow ért jobban, én csak annyit fűznék hozzá, hogy jómagam már egy fearless vagy stubborn képességgel is kiegyeznék minden necronnak, de ez még a jövő zenéje, ha lesz új kódex, biztosan táp lesz!
Utolsó kommentek