Szeretném elmesélni a legrövidebb meccsemet, ami ugyan nem pályázik Guinness-rekordra, de a Darwin-díjra még esélyes lehet.

Történt pedig azokban a napokban, hogy a Warhammer Fantasy korszakomat éltem éppen, és patkány (skaven) hordák élén készültem újabb csatába. Azt tudni kell a mocsok rágcsálófajzatokról, hogy nagyon durva villámvarázslatokkal és komoly lövésekkel operálnak, de közelharcban sem utolsók - főleg a "sok lúd disznót győz" effekt miatt.

Felálltam a seregemmel a felrakási zóna ellenfélhez közel eső vonalára, úgy, hogy minden egység első sora, minden karakter és figura pont egy vonalban volt. Első kör, én kezdek, már csorog a nyálam, hogy szerteszíjjel fogom lőni az ellent. Bevezetőnek egy látványos tözérségi csapást gondoltam bevetni, és sereg jobb szélén álldogáló Warp Lignthning Cannon nevezetű rettenet alkalmazását forszíroztam. Ámde eme nem túl megbízható fegyver most a kockadobások hatására megkergült, és véletlenszerű irányba lőtt maximális erővel. A kidobott irány pedig úgy alakult (egy gyönyörű 90 fokos bal fordulóval), hogy tökéletes pontossággal végiglőtte a seregem komplett első sorát. Na most ennek az lett a következménye, hogy az összes karakteremet, az összes ún. skirmisher egységemet és a formációban álldogáló csapataim első sorát egyszerűen annihiláltam (kb. annyi esélyük volt túlélni, mint kártyavárnak a közvetlen közelben becsapódó termonukleáris bombát). A veszteségek hatására aztán mindenki vette a nyúlcipőt, és a bátorságukról nem túl híres patkányaim maradéka szépen le is rohant azon mód az asztalról.
Kész, ennyi, finito.

Mindez kemény másfél perc csata volt, de fél órát fetrengtünk utána a klubban a röhögéstől. Szerintem megérte, emlékezetes meccs volt. :)