Sector Imperialis – Basilica Administratum első rész

Még a tavalyi év során sikerült rendkívül kedvezményes áron hozzájutnunk egy Sector Imperialis dobozhoz, és testvériesen elharmadolva a költségeket, no és a dobozból összerakható három épületet belevágtunk egy birodalmi szektor felépítésébe. A rám eső rész az Adminisztrátus Bazilikája lett, és ennek az összerakásáról (pontosabban egy részének) szeretnék most írni.

Tehát, mikor kinyitottuk a doboz, iszonyatosan sok elem, panel, kütyü, miegymást találtunk, és némi tanakodás után sikerült szétosztani a dolgokat. A bazilika elemei viszonylagosan egyformáknak mondhatók, gótikus csúcsívekkel kialakított ablaksorok, illetve koponyás falak, valamint néhány ajtó, valamint rengeteg támpillér alkotta mindösszesen a kínálatot. A doboz hátrányának mondható, hogy mindösszesen 3 keretnyi rámpa és gyilokjáró elem van benne, így épületenként 1 jut, ami kissé kevés, de hát a kezdő modellező abból gazdálkodik, ami van.

Nos, jött is rögtön a dilemma, hogy milyen épületet(eket) rakjak össze. Elképzelhető egy nagy, szinte zárt katedrális, vagy több kisebb, tornyokkal csipkézett elem is, vagy a klasszikus, lebombázott sarokelem is. Végül is egy kisebb, és egy nagyobb saroképületnél maradtam, egyrészt könnyebben ütemezhető, könnyebben szállítható (a tárolásról ne is szóljak) mint egy nagy épület, valamint azt is figyelembe kellett vennem, hogy ez volt az első GW-s cucc, amit festettem. (a berzerkerek időrendben ez után következtek)

Elsőre tehát a kisebb sarok-rommal kezdtem, először a vízszintes sorokat összeragasztottam pillanatragasztóval, majd szép sorban felépítettem az egész struktúrát.

A festékek kiválasztásáról (DEKA típusú, akryl lack) már a berzerkeres cikkemben írtam, úgyhogy nem fárasztom vele a nagyérdemű közönséget. Az alapozást fekete matt festék spray-el csináltam. (ez látszódó alapozás, a bazilika alapszínét színét a fekete adja)

Az apró részletek kifestéséhez dominánsan az arany és az ezüst festékeket használtam. Az ezüst rendkívül jól fogott (itt még nem az akryl filceket használtam), gyorsan is haladtam. A koponyás ikonosztázok kifestése így pikk-pakk meg is volt, aztán jöttek az aranyozott részletek.

No és az arannyal jöttek a gondok is, mivel min. 3 rétegben kellett felvinni, hogy fogjon is, ami az egész folyamatot hihetetlen lassúvá tette, és néha már a hajamat téptem, hogy még egy nyavalyás ablakpárkányt le kell festeni, mert száradás után még mindig foltos lett.

Ennek ellenére az összhatás nem lett rossz. Menet közben, ahogy a részletek kezdtek elkülönülni a fekete háttértől, kissé hiányérzetem támadt, ugyanis a bazilika vertikális, felfelé törekvő hatása kissé elveszni látszott. Ezért, a panelek osztásánál lévő pillérsort korrodált réz (avagy a sárga metró acélpillérjeinek rozsdagátlós zöld festékének színére hajazó) hatását keltő oliva-zöld színnel átfestettem, ami szerintem sokat dobott az összhatáson. Később még ezt a színt több helyen is alkalmaztam (pl. párkányok, vízszintes elemek, vagy a felső lezáró mellvédnél)

Ahogy épült fel a modell, a gyilokjárókra is került némi patina és ezüstszín. A belső oldal kifestésénél a kisebb részletek jelentették a gondot, mint a számkódos zár, vagy a koponya és a beleszúrt kis gyertya, vagy a vészvilágítás rácsozott búrája. A belső tér felőli oldalt szebben is meg lehetne csinálni, de ott már kezdtem kissé unni a banánt, így csak a minimumra szorítkoztam. (ne feledjük, első festésem)

Végül jöttek a külső támpillérek, itt is a zöld-ezüst-arany kombinációt alkalmaztam, valamint a vészvilágító lámpatestekkel kellett megküzdeni és elkészült a nagy mű.

Természetesen ez a kisebbik rom, félretéve, lealapozva még ott vár egy ennél kb. másfélszer nagyobb épületrész, de egyenlőre megelégedtem ezzel is, és ha nagyon sok szabadidőm lesz, majd azt is megcsinálom!

És akkor jöjjenek a fotók a kész romró több nézetből:

- Ladislaus -